Mindig tátott szájjal néztem, ahogy nagymamim csinálta a rétestésztát. Gyors mozdulatokkal csak nyújtotta, és nyújtotta, a tészta pedig egyre csak vékonyodott, és pillanatok alatt beterítette az asztalt. Olyan vékony volt, hogy szinte át lehetett rajta látni.
Na ez az, amit nem tudom mikor fogok kipróbálni. Azt hiszem nincs elég bátorságom hozzá. Alapból optimista beállítottságú vagyok, de ha elképzelem magam ahogy húzom-vonom a tésztát, valahogy egy nagy-nagy lyukat látok a közepén. Így maradnak a kész réteslapok, amivel persze semmi bajom, de a házi az mégis csak házi (lenne).
Hozzávalók: 1 cs réteslap, 50 dkg túró, 2 db tojás, cukor (ízlés szerint), kb. 2 dl tejföl, 1 citrom héja, meggy (tetszés szerinti mennyiség), olaj
A túrót a cukorral, a tojások sárgájával, a tejföllel összekeverem, majd hozzáadom a tojások felvert habját. A rétestésztából egy lapot nedves konyharuhára fektetünk, megkenjük olajjal, rátesszük a következő lapot, amit szintén megkenünk, majd a harmadik, negyedik lapot is (így járunk el a többi lappal is) rátesszük, amire a tölteléket rakjuk. Feltekerjük, olajjal kikent tepsibe tesszük, és sütjük.
A tészta tetejét egy kis tejföllel szoktam megkenni.
6 megjegyzés:
Gooooooooooooooood
Thank you
The subject of more than wonderful
Foarte interesant subiectul prezentat de tine.M-am uitat pe blogul tau si imi place tare mult
Sigur am sa mai revin. O zi buna!
:DD
Látom a lyukat...
Kb így vagyok vele én is!:D
Nekem asztalom sincs olyan, amin nagyon húzni lehetne a tésztát...
Lionel, Thank You.
Andrei, Mulţumesc, I'm sorry, I don't understand you...
Szepyke, asztalom még csak-csak ;) de kb ennyi ;)
Ezt és most (azonnal, ha lehet)!!:)
Napmátka, ha egy icipicit előbb szóóólsz...
Megjegyzés küldése