2010. június 21., hétfő

Cantuccini

Nagy kedvencem ez a "fognyüvő", mártogatós mandulás keksz. Egy időben sokat ropogtattunk belőle, igaz az egyenesen Olaszországból érkezett - sok jó emlék fűződik ehhez az időszakhoz is (neked Zsani?) :))
Ha jó az információm, ehhez az aprósüteményhez is a vin santo aranyszínű toszkán desszertbort kínálják, hogy legyen mibe mártogatni.
Ebből a desszertborból a tésztába is lehet tenni 2-3 evőkanállal.



Hozzávalók: 40 dkg liszt, 25 dkg cukor, 1,5 tk sütőpor, 6 dkg puha vaj, 1 db narancs reszelt héja, 2 db tojás, csipetnyi só, 15 dkg mandula (hámozatlan)
A vajat összekeverjük a cukorral és a sóval. Hozzáadjuk a narancshéjat, a tojásokat, és a sütőporral összekevert lisztet. Robotgép gyúrópálcájával sima tésztává keverjük, majd lazán beleforgatjuk a mandulát.
A tésztát 3 részre osztjuk, és kevés liszttel megszórt deszkán kb. 4 cm átmérőjű rúddá formáljuk. Sütőpapírral kibélelt tepsire helyezzük, és 175 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütjük.
A sütőből kivett tésztarudakat óvatosan 1,5 cm széles szeletekre vágjuk.
A szeleteket visszahelyezzük a sütőpapíros tepsire, és változatlan hőfokon 8 percig sütjük. Kihűtés után aromazáró dobozba helyezzük.

6 megjegyzés:

Ottis írta...

Nagyon jó a kép is róla, és milyen kis csinosan néznek ki!Nekem soha nem készül ilyen fényképezhetőnek, pedig sokszor készítek,mert én is nagyon szeretem :-)

mandy tarragon írta...

Nagyon szép lett, jöhetne pár darab a kakaóm mellé :)

Csibe írta...

Ottis, köszi szépen! Szeletelni tényleg nem egyszerű a mandulaszemek miatt :)

Mandy, már küldöm is!...és köszi!

zsanidesign írta...

Nekem is, Drágám!! :)))...és még sorolhatnám...amaretto morbidi,amit, ha sikerül végre kimásznom Ágiékhoz, mindenképpen felkutatok nektek!!

szepyke írta...

Imáááááááááádom! A legdurvább (legdrágább) változat a mindentvivő... a pisztáciás. Jááááááj.
Imádom a képeidet, mondtam már?
És imádom a Cantuccini-t! Ha legközelebb sütsz, próbáld ki úgy, hogy teszel bele egy egész kevés étcsokit... :)

Csibe írta...

Zsani, :) várjuk!

Szepyke, pisztáciásat még nem ettem. A csokison már elmélkedtem :)